2017. február 12., vasárnap

Gyakorlati utópiák - beszélgetés Mújdricza Péter építész, művészeti íróval

Éjféli Nap Temploma, Magyarföld-Őrhajó, Első Magyar Látványtár




„Édes korlátokkal zárjon körül a mindigmegújulás nagy gondolatja!” 
Ez a Shakespeare-idézet volt a mottója a Magyar Építőművészek Szövetsége Kós Károly termében a 2017. év első kiállításának és kétnapos konferenciájának, mely a Gyakorlati utópiák címet viselte.

„A korlátok ugyanis nem arra valók, hogy összetörjük magunkat, hanem hogy új lendületet vegyünk általuk.” 
Ezt a gondolatot viszont már Mújdricza Péter fűzte hozzá a konferencia után néhány nappal, amikor egy délutáni kávé mellett kérdeztem őt a kiállítás-konfrencia koncepciójáról és létrejöttéről. Végigvezetett a fotók, képek, tervek, modellek és írások mentén. Megismertem néhány épülettörténetet, melyek kezdetben utópiáknak tűnhettek. 

Mújdricza Péter, építész, művészeti író (Pécs 1955)
Mestere: Erdély Miklós. 1974-1980: Budapesti Műszaki Egyetem, építészmérnöki kar. 1985-1990: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet Az Indigo-csoport tagja, mestere: Erdély Miklós. 1978: Valóház ''77, II. díj; 1991: Sevillai Magyar Nemzeti Pavilon tervpályázat [Dévényi Sándorral, Gyertyános Zoltánnal, Mújdricza Ferenccel], II. díj. 1980-1985: Esztergomi Tervező Intézet. 1985-1990: szellemi szabadfoglalkozású építész. 1990-től a Mújdricza és Társa építészműterem alapító tagja. Önálló európai és ázsiai tanulmányutakat tett. Elméleti és gyakorlati tevékenysége a Kárpát-medencében áramló építészeti tradíciók ökológiailag is előremutató továbbfejlesztésére irányul. Írásai jelentek meg a következő orgánumokban: Alaprajz, Amaro Drom, Árgus, Balkon, BUKSZ, Daidalos, Élet és Irodalom, Jelenkor, 2000, Látványtári Füzetek, Magyar Építőművészet, Magyar Műhely, Nappali Ház, Palacsinta, Pompeji, Új Forrás, Új Magyar Építőművészet, Új Művészet stb. Katalógus bevezetőtanulmányokat is írt. (Forrás: és további információk: ArtPortal 
A kiállítás Mújdricza Péter és Ferenc - a múltszázad nyolcvanas éveiben utópiának tűnő -, temetőkápolna-tervével indult, amelyről nem remélték, hogy egyszer megépül. De mégis…

Az Éjféli Nap Temploma

A.Y.: Hogyan épült fel az utópiának tűnő tervekből Tatán a „halál kastélya”, amit inkább a „születés és elmúlás kastélyának” nevezhetnénk? S honnan is ez az elnevezés? Milyen filozófiák mentén dolgoztatok  a tervezéskor? A kivitelezésben kikre számíthattatok? Milyen volt a fogadtatása Tata városában? 





M.P.: A “halál kastélya” elnevezés egy tatai napilap hasábjairól származik, mely “Az architektonikus gondolkodás ma” című, 1989 nyarán a budapesti Műcsarnokban látogatható kiállításról tudósított, amelyen a temetőkápolnánk modellje is szerepelt. 


A megbízás eredetileg ravatalozóra szólt, ami a kommunizmus idején a “hullagarázs” eufémisztikus megnevezése volt. A tervezés során támaszkodtunk a város jeles, barokk hagyományaira, pontosabban a tatai óratoronyra, mint az idő és az elmúlás közti térbeli metaforára, amely elsősorban a szertartástér oktogon alaprajzában és hatalmas belmagasságában nyilvánult meg. Reagáltunk továbbá egy bizarr, a nukleáris háború lehetőségét tudat alá szorító globális életérzésre is. 
A temető eszmei középpontját jelző harangláb - ideiglenes anyagból, fából készült atomrakéta - egy súlyos, késő huszadik századi halálszimbólum, melyben az atomtöltet helyett lélekharang van. A temető főbejárata erre a középpontra irányul. 

A temető főbejárata kőfalat átszakító, imára emelt kéz, melyen hatalmas, kitárt szárnyú lélekmadár suhan át a Necropolis centrumát jelző harangláb felé. A keleti misztika paradox, ám fölényesebb tér- és időszemlélete a születésünk és a halálunk közti időintervallumot a NEMLÉT, születésünket megelőző és halálunkat követő Időóceánt a LÉT állapotaként értelmezi. Tekintsük a temető kőfalát földi mivoltunk NEMLÉT, a falon inneni és túli világot pedig a LÉT téridejének. A platóni tisztasággal örökkévaló lélekmadár LÉT-ből LÉT-be, a NEMLÉT kőfalán suhan át, mintegy KŐBEN REPÜLÉS gyanánt, melyben imát tetté szublimáló erejével a szaturnuszi súlyosságú matériát felfelé, a Nap irányába törekszik emelni, rántani, szakítani. Földi mivoltunk - kőben történő repülés, platóni lélekszárnyakkal - Isten árnyéka, a FÉNY felé. Minderről Az Éjféli Nap Temploma - Új köztemető Tatán című esszénkben számoltunk be részletesebben a Magyar Építőművészet 1995/6-os számában. 




A tervek a nyolcvanas évek elején készültek, s közel egy évtizedig asztalfiókba kényszerültek, majd egy év alatt megvalósultak. A gorbacsovi enyhülésen túl köszönhető volt ez elsősorban a beruházók részéről Jeney Istvánnénak, akinek áldozatkész, bátor magatartása nélkül a temetőbejárat és a kápolna sohasem valósulhatott volna meg. 



Az épület örömteli fogadtatásához nagyban hozzájárult Keserü Ilona festőművész hatalmas, absztrakt, elvonatkoztatott, mintegy 200 m2-es, monumentális falképe is. Közös művünk elkészültét, 1993 őszén, KŐBEN REPÜLÉS című kiállításunkkal ünnepeltük meg, melyet a tatai várban rendeztünk.

Magyarföld-Őrhajó

A kiállítás második állomása Magyarföldre vezetett, ahová „őrhajó”-templom épült a színész-polgármester, Rátóti Zoltán ötlete nyomán. Bizonyítva, hogy „…a politika is lehet művészet. Az Árpád-korban is „fölülről” építkeztek. Először emeltek templomot, majd azután, mintegy „az égből függeszkedve” következett a gazdaság – olvasom a falu honlapján.” 
Az „ősrégi-őrségi” veleméri templomban is fellelhető az a kozmikus koncepció, amely mentén a régi építőmesterek dogoztak.




A.Y.: A konferencia utolsó előadójaként egy kiváló fiatal fotóművész barátod, Bánfalvy Zoltán panoráma-gömbpanoráma, hosszú záridős és camera obscurás  felvételei a templomépítésről nekem azt sugallották, hogy te is hasonló építőmester vagy. Elmondanád hogyan is épült így „égből függeszkedve”  ez az „őrhajó”- templom, s hogy miért is őrhajó? Mikor és milyen módon szentelték fel? Milyen ünnepeket tartanak itt és mikor?  

M.P.: A fatemplom koncepciójának kialakításakor a szűkebb-tágabb tér-idő környezet szakrális adottságaihoz alkalmazkodtunk. Ősi, közösségi tér lehetősége a köralaprajz, még jóval az Árpád-kori körtemplomok előtt jelent meg a Kárpát-medencében. A helyi éghajlathoz alkalmazkodva, ahogy például a mongol jurta a Góbi-sivatagban honos homokviharokhoz idomult. A nyugati keresztény civilizáció kelet-nyugati hossztengely mentén szerveződő szent tereivel szemben érzett tisztelettel döntöttünk úgy, hogy a kör alaprajzot egy huszárvágással kettévágjuk, majd egy aranymetszés szerint méretezett téglalap rövidebb oldalaira szerkesztjük a félköröket. Ebből adódott a templom kelet-nyugati irányú, hosszanti elrendezése.  



A magyar nyelv és zene toldalékoló, agglutináló, kvázi ragozó, mellérendelő gondolkodás mentén építkezik. Mi is az alapvető erőtani követelményeknek (is) eleget téve építettünk, “ragoztunk” a tiszta templomtér tömegéhez északon egy oldalhajót, a délnyugati fronton egy bejárati, a délkeletin pedig egy sekrestye elemet. 
Ez a térbeli, agglutináló addíció hűségesen alkalmazkodott a táj morfológiájához. Az épület alaprajzi és magassági méreteit, tömegarányait csillagászati értékek határozták meg. Körben az eresz alatt embermagasságú, hatalmas ablakok vannak, melyeken át a bezúduló napfény, mint hatalmas Napmadár, a templombelső felületein lebegve jelzi az idő múlását. A függőleges építészeti elemek, a faoszlopok napközben, a vízszintes elemek, a fagerendák az évszakok mentén tagolják az időt, oly módon, hogy a Napmadár a belső térfalakon, napról-napra, hónapról-hónapra emelkedik, fordul és süllyed. Az őszi napéjegyenlőségkor a fényszárnyak a járófelület és az északi fal találkozásánál vannak. A téli napfordulóig a második szint közepéig emelkednek, majd újra süllyedni kezdenek a tavaszpontig. 



A látogatók közül, a templomba lépve, sokan gondolnak Noé bárkájára. Ám a Noé-bárkának, mint térbeli metaforának 21. századi aktualitásán túl hatott egy másik inspirációs erő is, amely Buckminster Fuller Földűrhajójának asszociációvilágán is messze túlmutatna, a nagyon távoli jövendő egy felsejlő negatív utópiájának elhárítási kísérleteként. Magyarföldön, mintegy előremutató, jó értelemben vett jelszóként jelent meg a fogalom, hogy Magyarföld-Őrhajó. 
Magyarföld-Őrhajó egyfajta 21. századi Noé bárkája, spirituális védmű is. Spirituális védmű, az Őrség, a magyar föld és a Kárpát-medence, mint geográfiai egység őrző hajója -- és legirracionálisabban racionális reményeink szerint, talán az egész Földgolyóé is. 





A templomot 2010. június 19-én szentelték fel. A szertartást dr. Veres András, szombathelyi megyéspüspök, Ittzés János a Dunántúli vangélikus Egyházkerület püspöke és Steinbach József, dunántúli református püspök celebrálta. Templomunk ökumenikus templom. A különböző felekezetek, egymás időbeosztását tiszteletben tartva, rendszeresen tartanak itt misét, istentiszteletet. Volt itt esküvő, keresztelő is bőven, de a legjelesebb, immár tradíciót teremtő, visszatérő ünnepünk, minden nyáron a Magyarföldi Fatemplom Ünnepe, legalább háromnapos szakrális zenei, irodalmi és színházi együttlét, amely vasárnap délelőtt egy felemelő, ökumenikus istentisztelettel zárul. Olyan, világhírű eladók léptek itt fel, mint például Vukán György, Sebestyén Márta vagy Snétberger Ferenc...

A.Y.: A templom jövője? Fából készült orgonát képzeltetek ebbe a gyönyörű fatemplomba, tehát a sípjai is fából készülnek. Kik lesznek a kivitelezői ennek az elképzelésnek?

M.P.: Mint kiállításunkon is láthatták kedves vendégeink, a faorgona tervezésének folyamata javában zajlik. Egyelőre a kivitelezéshez szükséges pénz még nem áll rendelkezésünkre, ám ez lehetőséget biztosít a koncepció alapos, újból és újból történő átgondolására, megvitatására. A mű kivitelezését a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra vállalta magára, Budaváry Attila vezetésével. 






Első Magyar Látványtár

A.Y.:  A következő épületed a kiállításon az Első Magyar Látványtár  Tapolca-Diszelen. Mi is a Látványtár? Kinek az ötlete volt? Hogyan épült? Hogyan és kik működtetik a Látványtárat? 


M.P.: Az Első Magyar Látványtár kiállítóháza Tapolca-Diszelen épült, egy roskatag vízimalom megújításával, illetve tartalmi-téri átalakításával. A Tapolca-Diszel templomterén álló ház a festői szépségű Csobáncra néz, olyan miliőben, mintha Kurosawa Álmok című filmje egyik jelenetében, “A vízimalmok falvában” járnánk. A molnárlakást egy kétszintes “hídház” kapcsolja össze az Eger-patak túlpartján álló malommal. A malom körítőfalai közé terveztük az Első Magyar Látványtár Alapítvány képtárát, megmentve egyúttal a műemlékjellegű épületet a pusztulástól. 


Az Első Magyar Látványtár elnevezés ötlete Vörösváry Ákos műgyűjtőtől, a Látványtár motorjától származik. Úgy képzeltük, a hagyományosan elfogadott múzeum-funkciót kitágítanánk oly módon, hogy a ház az Alapítvány már országszerte közismert kiállítás-sorozatainak bemutatásán túl, a falu “második templomaként”, zenei-, képzőművészeti-, színházi előadótér gyanánt - a bibliai ünnepkör jeles csomópontjai, úgymint Húsvét, Pünkösd, Karácsony, netán szüreti mulatság, búcsú vagy menyegző, és más, előre meg nem határozott rendezvények tereként is - kapcsolódjon Tapolca-Diszel mindennapjaiba. 

Az immár több, mint negyed százada működő Látványtár minden nyáron, Péter-Pál napján egy-egy új, nagylélegzetű kiállítással örvendezteti meg a nagyközönséget. Az intézményt a látványtári baráti kör, Vörösváry Ákos, Gyökér Kinga, a Pócsy és a Ganczaugh művészházaspárok, Szemadám György, Lugosi Lugo László és Frankl Aliona fotográfusok és művészbarátaik tartják életben.
Megjegyzem, a magyarföldi fatemplom megtervezéséhez a bizalmat döntően az Első Magyar Látványtár kiállítóházának építészeti sikere alapozta meg.



Szupervályog

A kiállításon dr. Kovács Mónika és Fekete Zoltán fémjelezte Szupervályog technológia a következő állomás. Az ő előadásukban hangzott el a konferencián egy iráni építőművésztől, Nader Khalilitől egy gondolat: "Minden ember orvos és építő is egyben, aki képes arra, hogy meggyógyítsa önmagát és felépítse hajlékát a saját maga számára". 

A.Y.: Milyen összefüggés mentén került a kiállítás koncepciójába az ő munkásságuk? Hogyan kerültetek kapcsolatba (barátságba) egymással?

M.P.: Konfernciánk Nyomtaható űrbázisok című első előadására reagált az ÉP-ítő Földbázisok témája. Az űrfegyverkezés és űrkolonializmus legdöntőbb hajtóereje talán a globális kereteket is túlnövő pénzügyi kannibalizmus. Az Űrépítészet földi, mondhatni emberszabású tanulságait, dilemmáit villantotta fel dr. Kovács Mónika—Fekete Zoltán előadása a Szupervályog-technológia magyarországi gyakorlatának bemutatásával. A két előadás nagyon izgalmasan egészítette ki, erősítette fel egymást, embermivoltért érzett felelősségünk tudományos és erkölcsi ellentmondásait is kihangsúlyozva. 

Testvérek az építészetben

A Harmadik kiállító, Mújdricza Ferenc, az Esztergomi Bazilika alatti Prímáspincébe általa tervezett díszterem tervei és egy archaikus formai elemeket hordozó családi ház Esztergom Szenttamás városrészében képeivel. 

A.Y.: Ő a testvéred. Mindketten építészek vagytok. Gondolom egymást a munkájában is segítő testvérek vagytok. Voltak/vannak-e közös munkáitok? 

M.P.: Testvéremmel, Mújdricza Ferenccel közös munkánk a Tatai temetőkápolna. Nem minden munkát csinálunk közösen, de mindig odafigyelünk a Másikra, ha szükséges besegítünk. Legutóbbi közös tervünk a Szupervályog-technológiára „komponált” héregi Búbosház, illetve Nautilus-ház – dr. Kovács Mónika volt a keresztanyjuk – melyek érvényes építési engedéllyel rendelkeznek, és reményeink szerint, mintegy építőtábor-jelleggel, a közeljövőben meg is valósulnak.

Ars poetica

A.Y.: A beszélgetésünk végére a nekem felolvasott ars poeticádat, szeretném idézni…

M.P. Ez tulajdonképpen egy 2004 szeptemberében „létrekínzódott” szonett, amit dühömben írtam, de ars poetica gyanánt is vállalom.


A Globalibugris

Az emberfejű gibbon 
harapja, harapdálja az agyamat
a szívemet és énmégis,
mégis szabad vagyok!

Általa növekszem és csak 
azért nem hálálkodom
oly feltűnően, mert esendőségében
is önmagunkat tisztelem.

Falkában jár az emberfejű, 
körülvesz, mutogat, mutogat
és mindig másra és máshova.

Én meg járom, járom
táncot az aranyon járom, Gyógyító
templomot virágzik a táncom.


Ajánlás: 
E neuromammon-monológ 
életre-halálra analóg 
vegeto-gasztronóm 
metronóm


Különösen megérintett egy írás a kiállításon, amit Beney Zsuzsa költő egy rádióműsorából hallott a művészet keletkezéséről Mújdricza Péter, mely Anna Ahmatovától származik:


      „Egyszer, alighanem félreértettük egymást Modiglianival. Elmentem hozzá, de nem találtam otthon. Úgy döntöttem, várok néhány percet. A kezemben egy csokor vörös rózsa. A zárt kapu fölött a műterem ablaka nyitva volt. Hogy valamivel elüssem az időt, elkezdtem behajigálni az ablakon a virágokat… Nem vártam meg Modiglianit. Eljöttem. Amikor találkoztunk, mondta, hogy nem érti, hogyan juthattam be a bezárt szobába, mikor a kulcs nála volt. Elmagyaráztam, hogyan történt a dolog. – ‘Az nem lehet – mondta –, olyan szépen voltak elrendezve’” 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése